Mindig is szoros kapcsolatom volt a természettel, ezért kezdtem el természetes gyógyszerekkel foglalkozni. Az én szakterületem speciális, hiszen én az állatok gyógyításával foglalkozom. Úgy kicsit bonyolódik a dolog, hiszen az állatok nem tudnak beszélni, nem tudják elmondani, mégis milyen panaszaik vannak. A természetes gyógymódok pedig nagyban támaszkodnak a kommunikációra, a gyógyász és a beteg közötti kapcsolat nagyban segíti a tünetek kezelését. Ezt azonban valóban nagyban nehezíti az állatok nyelve. Nem olyan régen olvastam egy könyvet, amelyben a versciklus arra építkezett, hogy egy férfi különböző állatokba szeret bele, és egy élettörténet volt levezetve a szövegekben – milyen lehet szerelembe esni egy gólyával, egy cettel, egy csigával?
A nyelvet nem problematizálta a kötet kifejezetten, de a kérdés annál fenyegetőbben lebeg a szövegtest fölött. Mindenesetre nagyon szeretem az állatokat, és tudom, hogy ők mindig figyelnek rám, amikor beszélek hozzájuk, a szemeik értő odaadással néznek az enyémbe, amikor vizsgálgatom őket. A barátomat az állatkertben ismertem meg, éppen a napelem rendszert nézegette a koaláknál. Véletlenül arra jártam, éppen Róbert, az oroszlán ketrecéből másztam ki, mert csikart a hasa szegénynek, és meg kellett vizsgálnom, nincs-e valami nagy baja.
Odalépett hozzám, és zavartan megkérdezte tőlem, miért vannak napelemek a koalák ketrecénél. Mondtam neki, hogy a mi állatkertünk igyekszik a természetességre törekedni, ebben rejlik az egyedülállósága, és közeleg a tél. Ezt szándékosan így mondtam, utalva a Trónok harca nevű sorozatra, ő értette a célzást és felnevetett, innentől kezdve eléggé megváltozott a beszélgetés légköre, sokkal oldottabbá vált. Megkért, ha van időm, meséljek neki erről, miféle célkitűzései vannak még az állatkertnek. Annyit válaszoltam, hogy meg kell néznem Billt, a törött szárnyú denevért, de aztán sietek vissza. Mire visszaértem, a férfi már a kacsákat etette, persze szigorúan biotermékekkel. Nagyon bájos volt, ahogy a kacsák nyelvén beszélt, hápogott nekik, háp-háp, mondogatta, persze a madarak ügyet sem vetettek rá. Aztán leültünk egy padra, én kibontottam az ebédre csomagolt szendvicsemet, és elkezdtem a történet mesélését. Mondtam neki, hogy az állatkert azért tartja fontosnak a napelem rendszer betelepítését, az azzal való melegítést, mert szívén viseli az állatok sorsát. Hogy az igazgató látta a videót a haldokló jegesmedvéről, amely a kukában turkált, hogy élelemhez jusson, de semmilyen ehetőt nem talált, és végül az éhségtől pusztult el. A globális felmelegedés szörnyű dolog – a megújuló energiák fölhasználásával tehetünk ellene. Azóta az igazgató csak olyanokat vesz fel dolgozni, csak olyan alkalmazottak vannak tehát az állatkertben, akik a természetes anyagok alkalmazását támogatják. Elmondtam neki, hogy amúgy én is állatorvos vagyok, ismerem a gyógyszereket, a kémiai összetételüket, de igyekszem minimálisra csökkenteni a használatukat. Persze, tudom, hogy sokszor nehéz kikerülni a használatukat, például egy altatásnál, amikor az állaton már nem lehet segíteni, és csak szenved, kínlódik. Meglehetősen szomorú dolog, de nem lehet mit tenni, néha meg kell lépni a szükségeseket. Elmondtam neki, hogy egészen más lesz télen ezeknek a koaláknak, hogy a nap melege éri majd őket, nem pedig füstölgő, elavult, régimódi fűtőtestek. A nap melegét ismerik ezek az állatok, a DNS-ükbe van kódolva, nem a radiátorokét. Áron csöndesen hallgatta, amiket meséltem neki. Nem gondolta volna soha, hogy a napelem rendszerek (amelyeket a napelemesrendszerek.info oldalán láttunk) ilyen nagyon sokat jelentenének úgy a világban. Azt hitte, drága és felesleges dolgok, amik igazából nem is működnek rendesen, csak a gazdagok mulattságára találták fel őket. De miután megértette, hogy ez nem így van, sőt, hogy a napelem rendszer egyre olcsóbb a piacon, éppen a környezet megkímélése végett, azt mondta, most azonnal elvesz feleségül, és a közös házunkat is napelemmel fűtjük majd.