Ha már legutóbb éppen arról írtam, hogy Bence, a barátom, mennyire fittyet hány a sztereotípiákra, akkor úgy érzem, azt is meg kell írnom, hogy mindez mintha megváltozott volna. Szinte alig, hogy kikerült a bejegyzés, mintha ezzel előidéztem volna egy változást benne. Noha a gyógynövényekben való jártassága, a természetes kezelések iránti szeretete megmaradt, és ezen a téren nem nagyon beszélhetünk változásokról; de mindeközben pedig úgy döntött, ideje valami férfias munkát is kitanulnia. Ehhez az kellett, hogy szembesüljön vele, hogy még a csavarhúzót sem tudja használni rendesen, vagy épp nehezére esik egy szöget megfelelően beütni a kalapáccsal. Az új kiskutyánk, akit bent a lakásban tartunk, pedig nap mint nap meglep minket valami kis csínytevéssel. Például leveri a legtörékenyebb dolgokat, megrágcsálja a cipőinket, sőt az egyik fémből készült, nagyon elegáns virágtartónkat úgy feldöntötte, miközben rohant, hogy az eltört. Szóval Bence megunta, hogy minden apró dologgal az édesapját kellett megkérnie, hogy segítsen neki megjavítani. Úgyhogy el kezdett foglalkozni ezekkel, átjárt az apjához, és együtt barkácsoltak, szerelgettek. Most pótolták be azt, amit fiatalabb korában nem csináltak, Bencét ugyanis még nem érdekelte, apja pedig nem is nagyon ért volna rá ilyen elfoglaltságokra a munkája miatt.
Ha valaminek, hát ennek nagyon örültem, mert ugyan sosem volt az álmom egy tipikus, két lábon járó sztereotípia férfi, aki egész nap olajszagú, mert a műhelyben szerel órák hosszat, de azért végső soron nem fog ártani a későbbiekben, ha Bence meg tud javítani ezt-azt, és nem kell folyton boltba rohangálni, újabb és újabb felesleges pénzt pazarolni az ilyen, egyébként jelentéktelennek tűnő dolgainkra. Mert egy háztartásban valami mindig tönkremegy. Főleg kertes házban, ahol nem csak a lakáson belül vannak potenciálisan elromolható tárgyak. Én tudom, mert kertes házban nőttem fel, Bence viszont csak most szembesült ezzel. De látszólag nem bánja, sőt, már el is kezdett termeszteni néhány növényt a kertben, amikből majd teákat akar készíteni, mert a természetes gyógymódok közül talán a teákban hisz a leginkább. Vicces őt látni egyébként házi munkát csinálni, mert ő igazi telepi srác, még söpörni sem tud istenigazából rendesen, ő meg egyből kapát ragadott mikor ideért, és próbálta megmunkálni azt a kis részt, ahol most már lassan megnőnek teljesen a növényei. Lelkiismeretes az egyszer biztos, és nem is olyanfajta, aki irtózik ezektől, annak ellenére, hogy a belvárosban töltötte az egész életét. Szóval az egyszer biztos, hogy jól jártam vele. Tényleg rengeteg munkát átvállal tőlem.
És visszatérve arra az eltört virágtartóra, amit a kiskutyus felborított – Bence nagyon szerette azt a tartót, és eléggé bánta, amikor látta, hogy szétugrott a forrasztott résznél. Amikor megkérdezte az apját, hogy meg lehet-e javítani, nagyon megörült, mert kiderült, hogy igen. Csak hegeszteni kell. És ekkor Bence, felbuzdulva a férfias munkákon, úgy döntött, hogy ő maga szeretné megcsinálni. S úgy tekintett erre, mint egyfajta végső vizsgára. Ha maga javítja meg, már biztosan képes lesz minden másra is. Így összebeszéltek egy időpontot az apjával, hogy mikor vigye át Bence a törött tartót. Az apja még előtte megkérte, hogy nézzen utána a neten, van-e olyan cég, aki vállal corgon palack töltést, mert neki kifogyott otthon, s a nélkül nem fognak tudni hegeszteni. Bence persze nem értette, minek gázpalack a hegesztéshez, ő úgy tudta, hogy ez elektromos jellegű dolog, de az apja elmondta, hogy ő a munkahelyén régen is mindig gázpalackos megoldással dolgozott, mert sokkal hatásosabb és gazdaságosabb. Ráadásul az összes védőgázként használható gáz közül is ez a legjobb, mert sokan használnak – például – szén-dioxidot, mint megtudtuk. Úgyhogy Bencével utána néztünk a corgon palack cserének, és találtunk is egy nagyon jó gázcseretelepet, akik kiszállítással már másnapra hozni tudtak nekünk corgon palackokat. Le is zajlott tényleg másnap, hamar, a megbeszélt időpontra ideértek, és Bence már indult is.
Ha hiszitek, ha nem, elmondása szerint, a hegesztés olyan simán ment, hogy még kedve lett volna tovább csinálni, mert olyan jó volt benne. Amikor megláttam a virágtartót, tényleg pontosan úgy nézett ki, mint mielőtt még eltört volna. Alig akartam hinni a szememnek. Az a Bence, aki pár hónapja még egy szöget is 20 percig ütött a falba, most meghegeszti a virágtartónkat. Furcsa, de én örülök neki. Újabb érdekes és hasznos tulajdonságot írhatunk a neve mellé, a természetes gyógymódok szeretete mellett.