Miután sokat foglalkozom gyógynövényekkel és kristályokkal, hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy sokan úgy gondolják, hogy varázsló és sámán vagyok – gyakran találnak meg olyan emberek, akik nagyon mélyen hiszek a spirituális tanokban.
Bevallom őszintén, én ezekben a kérdésekben a látszat ellenére sem vagyok profi. Az ideológia részéhez nem nagyon értek a munkámnak, szeretek főleg kutatásokra támaszkodni, ugyanakkor azért nem vetem meg teljesen az alternatív terápiákat. Ha ésszel végzi az ember, akkor még támogatni is szoktam az én kis „vajákos” megoldásaimmal.
A sors úgy hozta, hogy az óvatosságom csúnyán felültetett…
A történet ott kezdődött, hogy örököltünk egy lakást a Boróka utcában, még évekkel ezelőtt. A párom nagyon alaposan felújította, aztán albérlők költöztek bele, egy kedves, fiatal pár. Nem nagyon jártunk egymás nyakára az elmúlt években, ők mintaszerűen, gyorsan, időben fizettek. Mi pedig nem láttuk okát, hogy zavarjunk náluk. Szóval, évekig elvoltunk úgy, hogy alig találkoztunk. Pláne én nem találkoztam velük, az ügyeket túlnyomó részt a férjem intézte mindig, nem akartam belefolyni a dologba. A „Borókában” hosszú idő óta béke honolt.
Aztán egy szép napon a pár bejelentette, hogy nagyon megszerették a lakást, szívesen megvásárolnák. Úgy gondoltuk, miért is ne? Igazán korrekt ajánlatot adtak érte, mi pedig nem ragaszkodtunk az ingatlanhoz, helye is lett volna a vételárnak.
Meg is beszéltük, hogy majd egyeztetünk. Én pedig nagyjából el is felejtkeztem róla, hogy ezek a dolgok megtörténtek.
Egyik délután otthon ültem, amikor csörgött a telefon. Egy női hang be is mutatkozott, majd gyorsan megkérdezte:
- Van a borókához energia tanúsítvány?
Egy kicsit csodálkoztam. Évek óta árulok borókát is a növényeim között, de energia tanúsítványt még a legvadabb spirituális körökben mozgó vendégeim sem kértek tőlem. Hirtelen köpni nyelni nem tudtam.
- Semmi baj, ha nincs, tudok egy céget, aki meg tudja csinálni gyorsan. Beszéltem is már velük, tessék őket felhívni, várják a hívást.
A hölgy megmondott egy telefonszámot, én pedig csak pislogtam a meglepetéstől. De ha a vevő tanúsítványt akar, én bizony tanúsíttatok! Főleg, hogy már piszkálta a csőrömet, vajon miért olyan fontos, hogy energia ügyileg rendben legyen boróka. Hiszen bio!
Felhívtam a telefonszámot, udvariasan bemutatkoztam, a vonal végén pedig a férfi hang kedves válaszolt is. „Igeeen, a boróka miatt…” ha megfelel, holnap délután háromkor érkezne a mérnök úr.
Mérnök úr?! A borókához? Ráhagytam. Majd csönget, beengedem, megjárt már a házunk különösebb történeteket is ennél.
Este szerencsére hazaérkezett a férjem, én pedig csodálkozva meséltem neki, hogy egy hölgy tanúsíttatni akarja a borókát.
- Hát persze, az elbérlőnk az! – mondta ő, magától értetődően.
- Megtébolyult a szegény lány?!
- Dehogy, most mindenkinek kötelező az eladásnál csatolni a tanúsítványt is!
- De csak a borókánál? Vagy a többinél is?
- Milyen többinél?
Itt egy-két percre mind a ketten hallgattunk, majd egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. Nem a boróka növényre, hanem a Boróka utcai lakásra gondolt a lány!
Egy kicsit az zavart össze, hogy az energia tanúsítványt én mindig energetikai tanúsítványnak hívom és annyira ritkán gondolok rá, hogy eszembe sem jutott, hogy a lakáseladás során ez a szó előjöhet.
De sok időnk nem volt, indulni kellett a lakásba, ahová perceken belül megérkezett a mérnök, aki a tanúsításhoz szükséges felmérést végezte. Kiderült, hogy a leleményes albérlőink találtak egy olyan céget, aki nagyon gyorsan el tudja intézni a minősítést, ezért sokkal egyszerűbb rajtuk keresztül igényelni a dolgokat, mintha mindennek mi akarnánk utána járni.
Amikor beszéltek velük, a cég továbbította a kérésünket a területileg illetékes merők munkatársuknak, aki kijött és felmérte a lakást, majd elindította a folyamatot. Amikor már megvolt a tanúsítványunk száma, azt elküldte SMS-ben, úgyhogy bele tudtuk írni az adás-vételi szerződésbe – érdekes módon egy nálunk meglett a második nap délutánjára. Később az eredeti dokumentumot elküldték nekünk futárszolgálattal, a férjem át tudta venni a munkahelyén.
Azt hittem, ez majd súlyos tízezrekbe fog kerülni, de mi a kicsi lakással nagyjából 20-25 ezer forintot fizettünk. Ha beleszámolom, hogy nem kellett kimaradnom a munkából, ilyesmi, szerintem abszolút megérte.
Nemsokára alá is írtuk a szerződést, a lakás pedig, legnagyobb örömükre, a bérlőink tulajdonába került. Sosem gondoltam volna, hogy ez a dolog ilyen egyszerűen megoldódik majd.
Azóta is jókat nevetek magamban, ha eszembe jut, hogy a borókámat akartam felméretni a mérnökkel… Azóta vezetek egy kis füzetet és mindenkinek felírom a nevét, akivel beszélek. Sőt, a telefonban sem szégyellek rákérdezni, hogy ki az… 🙂 Így minden sokkal egyszerűbb.