Nagyon sokat hallani arról, hogy a természetes gyógymódok mennyivel jobbak és hatásosabbak, mint a gyári gyógyszerek, meg hogy a spirituális kezelésekkel jobb eredményt lehet elérni, mint egyik-másik orvosi terápiával. Nos, én ebben nem tudok őszintén hinni, ha valaki csípőből elutasít mindent amit a hivatásos orvosok javasolnak, akkor az már kicsit paranoid, ráadásul a természetgyógyászatban is nagyon sok a sarlatán. Személy szerint azt vallom, hogy jó a természetes eredetű gyógymód, de azért a doki tanácsait sem árt megfogadni. Anyukám is csúnyán ágynak esett nem sokkal ezelőtt, és esküszöm, még az online filmek magyarul is sokkal többet értek, mint némelyik hókuszpókusz, amit kitalált magának.
Anyu mindig is egy kicsit könnyen befolyásolható volt. Amióta apukám meghalt ő egyszerűen mintha nem találná a helyét a világban, és mindenféle pótszerek, pótcselekvések felé próbál nyitni. A spirituális gyógyítás is egy ilyesmi volt, egy aljas kuruzsló meggyőzte, hogy ha egy kisebb vagyonért elvégzi nála a tanfolyamot, akkor képes lesz a meditáció általi öngyógyításra. Akkor még egészséges volt, nem akartam mondani neki, hogy egymilliószor értelmesebb dologra is költhetné a pénzt, de sajnos meg lett győzve, nekem pedig nincs beleszólásom. Aztán nem sokkal később, talán még egy fél év se telt el, és súlyosan megbetegedett.
Hetekig nyomta az ágyat, és valahányszor elmentem meglátogatni, egyre rosszabbul festett. Persze szent meggyőződése volt, hogy ez az önterápia része, de én már azon voltam magamban, hogy megkeresem ezt a semmirekellőt aki telebeszélte a fejét, és addig ütöm, amíg anyám előtt be nem vallja, hogy csaló. Mindenesetre próbáltam anyu kedvében járni, segíteni neki: elmentem a csekkjeit befizetni, boltba, megsétáltattam a kutyáját, szóval amit egy laikus hozzátartozó tehet. Viszont eljött az a pillanat, amikor már többé nem volt félvállról vehető a dolog. Egy lázrohama után kihívtam az ügyeletet, akik azonnal vitték is a kórházba. Ott kiderült, hogy még éppen időben sikerült cselekedni, különben akár meg is halhatott volna.
Miután kiengedték még három hét ágynyugalmat rendeltek el neki. Nagyon nem is volt választása, mivel olyan erőtlen volt szegény, hogy nemigen tudott menni se. Hazavittem, ágyba tettem, és miközben szabadkozott, hogy milyen bolond volt, hogy így viselkedett, láttam rajta, hogy tényleg őszinte a tekintetében a megbánás. Egyszerűen nem tudtam rá haragudni, bármennyire is nehezteltem. Viszont így megpróbáltam a lehető legkényelmesebbé tenni a felépülést. Kérdeztem tőle, hogy tehetek-e érte valamit, ami könnyebbé tenné a mindennapjait. Erre csak annyit mondott, hogy a kórházban rádöbbent, hogy mennyire szereti a filmeket és milyen sokat kihagyott, most viszont nincs ereje elmászni a tévéig vagy betenni egy filmet.
Hirtelen beugrott valami, amivel mégis segíthetnék neki, de nem mondtam még semmit. Mikor másnap mentem látogatóba, vettem neki egy ágyban használható állványt, és elvittem neki a régi laptopomat. Összeszereltem neki, felraktam adapterre, hogy sokáig működjön, és felcsatlakoztam neki a netre. Megmutattam neki egy oldalt, amit én is nagyon kedvelek, és ahol nézhetőek online filmek magyarul. Mivel sosem tanult nyelvet, ezért a feliratos filmek ki voltak zárva, és így direkt még jól is jött neki. Megmutattam, hogy hol kell keresgélnie, ha választani szeretne, meg hogyan tud az állapotsávban keresgélni a filmekben, ha netán elbóbiskolna és lemaradna valamiről. Rettentő hálás volt, nagyon megköszönte a törődést, és nem sokkal később már ki is választotta, hogy aznap mit szeretne megnézni.
Ahogy telt az idő, úgy nyerte szépen vissza az erejét. Persze továbbra is rendszeresen látogattam, segítettem neki, amiben csak tudtam, de a vége felé már nemigen volt rám szükség. Állítása szerint az online filmek magyarul ennyi idő alatt is sokkal többet javítottak az állapotán, mint bármilyen meditációs marhaság ezer év alatt. Nem tudta elégszer megköszönni, én pedig csak hálás voltam az életnek, hogy sikerült időben lépni, mielőtt anyukámat is elveszítettem volna. A laptopomat oda is adtam neki, hogy bármikor ha kedve tartja nyissa csak ki és nézzen meg egy filmet, én már úgyse nagyon használtam semmire. Tulajdonképpen ha belegondolok, amiben én részesítettem, az is egyfajta spirituális terápia volt, csakhogy én nem egy kitalált indiai gurura hivatkozva igyekeztem a pénzét kicsikarni, hanem szeretettel és törődéssel igyekeztem gyógyítani. És láthatólag be is jött!